Június 5-én az iskola diákjai és a pedagógusok Mohácsra és Pécsre kirándultak.

A kirándulás költségeinek nagy részét a tanévben megrendezett papírgyűjtésekből és a falunapi tombolaárusításból, illetve az ünnepi mise adakozásából - amit Kiss-Rigó püspök úr ajánlott fel az iskola javára -befolyt összegből fedeztük. 

Mivel a kitűzött célállomások elég messze vannak Dóctól, már 6 órakor elindultunk a bérelt különjáratos busszal. Szerencsére az időjárás - bár nem teljesen úgy alakult, ahogy szerettük volna - nem húzta keresztül a számításainkat, egyetlen egyszer sem áztunk el, így mindent meg tudtunk nézni, amit terveztünk.

A hosszú úton természetesen meg kellett állni pihenni is - na és persze főleg vécézni - ezt Baján az egyik nagyáruházban ejtettük meg oda-és visszafelé is.

Első állomásunkra, a mohácsi emlékparkba fél tíz körül érkeztünk meg, ahol idegenvezetés segítségével eleveníthettük fel az 1526-os mohácsi csatáról tanult ismereteinket, és leróhattuk kegyeletünket a szépen gondozott sírkertben. 

Utunk ezt követően a Busóházba vezetett, ahol megtekintettük a híres busójárás félelmetes kellékeit. Nyomasztó, de érdekes élmény volt.

Ezután Pécsre indultunk, ahol először is a gyönyörű Bazilikába mentünk. Itt szeretnénk Antal Imre plébános úrnak megköszönni, hogy közbenjárásának köszönhetően ingyen bemehettünk  a székesegyházba, így megmaradt harmincezer forintunk, amit másra költhetünk.

Ezután Pécs főterére sétáltunk, ahol a hatalmas fagyigombócok elnyalása után felszálltunk a városnéző kisvonatra, melynek segítségével egy 3/4 órás körutazás során ismerkedhettünk a város főbb nevezetességeivel. Mondanunk sem kell, micsoda élmény volt ez a gyerekeknek. A pécsi emberek pedig nagyon kedvesek és közvetlenek, szinte senki nem akadt, aki ne viszonozta volna a gyerekek lelkes integetését.

Ezután a Marcipánmúzeumba vezetett az utunk, ahol a különböző marcipánból készült torták, figurák, mesejelenetek megcsodálása mellett finomabbnál finomabb csokikat is tudtunk vásárolni.

Ezt követően elsétáltunk a néhány száz méterre lévő terráriumba, aminek érdekessége volt, hogy egy pince szerű alagút rendszerben tekinthetőek meg a különböző egzotikus hüllő- és halfajták. 

Kb. fél öt körül járt az idő, mikor végre újra buszra szálltunk, és elindultunk a Misina-tetőre a TV-toronyhoz. Szerencsére ekkor már a nap is ki-kikukucskált a felhők közül, így a 25 emeltnyi magasságban lévő kilátórészről lélegzetelállító látványban lehetett részünk: megcsodálhattuk a festői szépségű tájat.

Este 6 óra körül indultunk haza kicsit fáradtan, de sok új élménnyel, ismerettel gazdagodva.

Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni mindenkinek, aki segítségével valamilyen módon hozzájárult ennek a nagyszerű napnak a megvalósulásához!