2017. június 2-4-én a Határtalanul program keretében 3 felejthetetlen napot tölthettünk a történelmi Magyarország Romániához csatolt területén. A kirándulás alatt alkalmunk nyílt meglátogatni olyan nevezetes történelmi emlékhelyeket, természeti képződményeket, melyekkel eddig csak a tankönyv lapjain találkozhattak a hetedikes diákok. 

Az első napon az első állomásunk Nagykárolyban volt, ahol bejártuk a kastélyt, megcsodáltuk a különleges vadásztrófea gyűjteményt, majd egy helyi református templom kertjében leróttuk tiszteletünket Károli Gáspár szobránál, aki először fordította le a Bibliát magyar nyelvre. Megnéztük az Aranyszarvas fogadót, ahonnan Petőfi először pillantotta meg Szendrey Júliát.

Ezután utunk Érmindszentre vezetett, ahol megtekintettük Ady Endre szülőházát, majd Zilahon a Wesselényi Kollégiumhoz, onnan pedig Wesselényi Miklós szobrához vitt utunk.

A késő esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, Nagyenyedre, ahol finom vacsorával vártak bennünket.

Másnap kicsit nehezünkre esett a felkelés, de összeszedtük magunkat és reggeli után Torockóra indultunk, ahol felkerestük a Szent Teréz Gyermekotthont, és az ott lakókkal közösen elültettünk egy hársfacsemetét. Ezután a helyi néprajzi múzeumot tekintettük meg.

Innen a Tordai-hasadékhoz vezetett utunk, ahol jó nagyot túráztunk a különlegesen szép természeti környezetben.

A Tordai sóbányát kerestük fel ezután. A tikkasztó hőségben jólesett a sóbánya hűvössége. Ámulatból ámulatba estünk a csodaszép látványtól, kipróbáltuk az óriáskereket is.

A délután további részében Kolozsváron időztünk, ahol megtekintettük a Szent Mihály templomot, Mátyás király szülőházát, és a belvárosi sétánk végén ellátogattunk a Házsongárdi temetőbe, ahol felkerestük Kós Károly és Reményik Sándor sírját.

Nagyenyedre érkezve egy jót sétáltunk a város központi parkjában, ahol a Nagyenyedi két fűzfa emlékművet is megnéztük. 

A harmadik napunk kezdetén Gyulafehérvárra utaztunk, ahol a vár falai között tettünk sétát, és az érseki székesegyházban megkoszorúztuk Hunyadi László és János sírját.

Vajdahunyadvára volt következő úti célunk. Hosszas sorban állás után végre bejutottunk a várba, és kiadós sétát tettünk a falai között.

A következő állomás Déva vára volt. Itt hosszú sor kígyózott a felvonóra várva, de ezt az élményt semmiképpen nem hagytuk volna ki, a nagy meleg ellenére sem. Nagy meglepetésünkre összetalálkoztunk az ópusztaszeri iskola diákjaival és tanáraival is. Nagyon megörültünk egymásnak.

Utunk utolsó állomása Arad volt, ahol felkerestük a 13 aradi vértanú emlékművét, elhelyeztük a koszorúnkat, és közösen elénekeltük a himnuszt.

Fél tíz körül értünk haza, nagyon elfáradva, de annál több élménnyel és ismerettel gazdagodva.

Reméljük, máskor is lehet részünk ilyen nagyszerű programban!