Ijesztő ábrázatúra formált és megvilágított tökök, koponyák, rémtörténetekké alakuló iskolai bulik, szellemálarcok, boszorkánymaszkok, tanácstalan szülők – a napokban ismét elkezdődött az év Halloween-időszaka. A gyerekek, fiatalok, felnőttek bekacsolódása az ártalmatlanak tűnő szokásokba ellentétes az Egyház tanításával, a keresztények még játékból se vegyenek részt rajta.
Az Amerikából Európába átkerült divathóbort mára már az erdélyi városokban is gyökeret vert, miközben egyre többet hoz a „Halloween-jelenséghez” kapcsolódó kellékeket árusítók, illetve a jelmezkölcsönzők konyhájára. A közösségi oldalakon arcfestők kínálják szolgáltatásaikat, a szétroncsolt arcú zombitól a vigyorgó rémbohóc maskaráig minden rendelhető, de ha valakinek éppen arra támad kedve, akkor a jelmezkölcsönzőknek köszönhetően leprás szerzetesnek, illetve kacér apácának is beöltözhet.
Az egyik székelyföldi kisváros iskolájában pár évvel ezelőtt a halloween-party után néhány diák megmagyarázhatatlan félelmeivel kellett valamit kezdeni, miután durva horrorfilmekkel próbálták „hangulatosabbá” tenni az amúgy is zabolátlan bulis estét. Az eset bizonyítja, hogy a pedagógusok sem mindig tudják, hogy a rémes, ijesztgetős szokások tulajdonképpen hová is vezetnek vissza.
A felnőttek egy része is szívesen vesz részt az ilyenkor megrendezésre kerülő maskarás, tematikus házibulikon. A szülők tanácstalanabb, bizonytalanabb része látva az egyre szélesebb körben terjedő „ünneplést”, végül csak enged a rohamnak. A csoportnyomás hatására időnként még a keresztény szülők is feladják elveiket, nem szeretnék, hogy csemetéjük ne tudjon lépést tartani társaival, sajnálnák, ha bármiből kimaradna.
Pedig a Halloween nem játék. Annak ellenére, hogy sokan egy furcsa, de szerethető néphagyománynak, amolyan pótfarsangnak, esetleg a középkori „danse macabre” megelevenítésének tartják, igazából a Halloween alapjaiban keresztényellenes ünnep, és nem tartozik a magyar hagyományvilághoz.
A különböző jelenkori újpogány vallásokban az egyik legfontosabb ünnepnapként tartják számon. Az amúgy magyar származású Anton Szandor LaVey, a Sátán Egyházának alapítója a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekintette a Halloween-éjszakát. Megdöbbentő egyik kijelentése: „Örülök, hogy a keresztény szülők legalább évente egyszer megengedik a gyerekeiknek, hogy a sátánt imádják.”
A Halloween története
Az október végi rémisztgetés eredete nem a tengerentúlra, hanem egészen az európai keltákig vezethető vissza, akik Észak-Franciaország és a Brit-szigetek területén éltek. Az ő természetimádó papjaik voltak a druidák, akik a halottkultuszt gyakorolták, és október utolsó napját Crom Cruach-nak, a „halál istenének” szentelték.
„Amikor október 31-én beesteledett, a druida klánok felöltötték fehér csuklyás kámzsájukat, s kezeikben sarlókat, valamint a kelta keresztet tartva megkezdték fáklyás felvonulásukat. A felvonulás kezdetekor megöltek egy rabszolgát, majd a holttest bal bokájára kötelet kötve vonszolták azt maguk után. Addig mentek, amíg egy házhoz, vagy faluhoz értek, s ekkor a ’trick or treat’-nek megfelelő követelésüket kezdték kiáltozni. Mindig egy rabszolgalányt, vagy egyéb női személyt követeltek maguknak. Amennyiben a lakosok nem adtak ki egyetlen leányt sem, úgy a druidák a halott rabszolga vérével nagy hexagramokat, vagyis hatágú csillagokat festettek a falu házainak ajtóira és falaira. Ezután megidézték „az éj szarvakat viselő vadászát”, hogy valakit rémítsen halálra abból a házból vagy faluból az éjszaka folyamán. Amennyiben a ház, vagy falu lakosai megadták a „treat”-et, a druidák egy emberarc formájára kivájt tököt helyeztek a ház, vagy kapu elé. Így a „Jack O’ Lantern” a Sátánnal való együttműködést szimbolizálja.” – írja David J. Majer a „Halloween and the Forces of Darkness” című munkájában.
Az amerikai társadalomban a maskarás hagyomány elterjedt, szokássá vált, ma már jelmezbe öltözött gyerekek járják az utcákat, egy-egy ház előtt tréfás mondókákkal csokoládét kérnek azért, hogy az általuk megjelenített rémfigura aztán ne kísértsen a felkeresett portán.
Láthatjuk azonban, hogy a jópofaság mögött a sötétség lapul, miután a „halál istenének” szolgáló druida papok évszázadokon keresztül zsarolták az erre kaphatókat, hogy amennyiben nem adnak nekik értékes ajándékokat, úgy halált, rontást, átkot küldenek a megszólítottra illetve annak háznépére. Ezt olvasva talán már nem annyira jópofa a tengerentúli „csokit vagy csalok” féle házalás.
Az ókori Britanniának Rómával való kapcsolata idején két rokon római ünnep is elvegyült a Halloweennel, így mai állapotában ez az autentikusnak ismert kelta ünnep komoly mediterrán elemeket tartalmaz. Az első a római Feralia, a holtak emléknapja, a másik pedig Pomonának, a gyümölcstermésért felelős númennek a napja.
Az Egyház már az első századokban felismerte, hogy egy-egy ókori pogány szokásban, hiedelemben van valami, amit nem lehet „átkeresztelni”, csak kiradírozni, felülírni. A katolikus Mindenszentek ünnepének alapítása Szent IV. Bonifác pápa idejére nyúlik vissza: 609. május 13-án a Szűzanya és az összes vértanúk tiszteletére szentelte Rómában a Pantheont. A VIII. században „a Szentszűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapja lett, a következő században IV. Gergely pápa kiterjesztette az egyetemes egyházra.
Papp Miklós görög katolikus lelkész, morálteológus szerint „a halloween-„kultuszt”, ami játéknak tünteti fel a halált és a gyászt, valódi vigasztalást sem adhat. Nem is sejtik a szülők és az iskolaigazgatók, milyen vigaszt lopnak el a gyerekektől, amikor a gyász igaz kultúráját, keresztény szimbólumait veszik el, és helyette egy idétlen halloween-játékot adnak. Pont ott hagyják magára a gyereket, ahol a legjobban szorong: a halál közelében, a gyászban. Mit ér a halloween összes kelléke, ha kiderül a 10 éves gyerek számára, hogy halálosan beteg ő vagy az édesanyja? Használjuk ezeket a kellékeket, és közben a valódi vigasztalást nyújtó, keresztény szimbólumokat kilúgozzuk, ezzel pedig cserbenhagyjuk a gyerekeket.”
A keresztényeknek mindenképpen tisztában kell lenniük a következő tényekkel: ennek a napnak a szokásai és jelképei a pogányságban és az okkultizmusban gyökereznek. A Halloween megünneplésében való részvétel közvetlenül is okkult tevékenységekhez vezethet, avagy ezekre nyitottá teheti az embert.
